A Szalayné Sebők Éva U17 Országos Bajnokság II. osztály középszakaszának harmadik tornája vasárnap Győrben került megrendezésre. Molnár János, a lányok vezetőedzője az alábbiak szerint értékelte a nap eseményeit:
“Az első szettben már látszott, hogy van keresnivalónk a mérkőzésen, sajnos azonban 20 felett ellenfelünk jobban koncentrált, kevesebbet hibázott, így éppen csak, hogy kicsúszott a győzelem a kezünkből. A második és harmadik felvonásban végre játszottuk a saját játékunkat, meg is lett az eredménye, ellenfelünk a 20 pontot se tudta elérni. Sajnos azonban a negyedik etapban már érezhető volt, hogy fárad a csapat. Volt olyan játékrész, hogy öten egymás után elrontották a nyitást. Ezen kívül sokszor belementünk egyfajta biztonsági játékba, hogy nem mertük felvállalni a támadást kevésbé jó labdákból, inkább alkarral áttettük az ellenfelünknek, azt is a kezükbe, nem a pálya üres részére. Ezek mind oda vezettek, hogy sajnos 2:2-re felzárkózott a Tatabánya. A végjátékban aztán teljesen efogytunk, mind fizikálisan, mind mentálisan, így elúszott ismét egy lehetőség, hogy meccset nyerjünk a másodosztályban. Sajnos a csapatból ez a vereség nagyon sokat kivett, totál motiválatlanok, kedvtelenek voltak a lányaim. Így nem jó passzban kezdtük a második mérkőzésünket a Győr ellen. Gondoltam az első szetteben a cserék új lendületet visznek a csapatba, akik pedig előbb többet játszottak, pihennek egyet aztán valahogy kialakul bennem a kép, hogy kikből tudom összeállítani a legütőképesebb hatost. Hát sajnos nem jött össze az elképzelésem a cserék sem váltották be a hozzájuk fűzött reményem, mindössze 10 pontig jutottunk. A második etapban hiába állt fel a korábbi kezdő hatosom, nem tudtak akkora erőt meríteni az egy felvonásnyi pihenőből, hogy győzni tudjunk. Ezzel éreztem is, hogy itt a vége, mert a csajok szemében láttam, hogy elengedték a mérkőzést. Sajnos be is igazolódott a félelmem, kikaptunk. Nagyon csalódott és szomorú vagyok, mert ez már nem az első eset, hogy nem látom a lányaimon azt a tüzet és lelkesedést, ami eddig megvolt, valamint az edzéseken gyakorolt dolgok sem köszönnek vissza mostanában a mérkőzéseken (pl. méter vagy hármason kívüli támadás, sáncmunka, mezőnyvédekezés stb…). Valahogy úgy érzem, hogy fejben nem tudunk végig a játékban lenni és koncentrálni. Továbbá, ha ott is van a lehetőség a kezünkben, hogy megnyerjünk egy meccset, nem bírjuk abszolválni azt, mert görcsösek leszünk és ezáltal nem jön ki az tudás, ami valójában meg van a csajokban. Amíg ezeken nem fogunk változtatni, sajnos szomorúan kell lejönnünk a pályáról.”
Hajrá lányok, HAJRÁ DÁG!!