A Torma Ágnes leány U20 Országos Bajnokság III. osztály NYUGAT középszakasz 2. tornája vasárnap került megrendezésre Zalaegerszegen. A találkozó egy győzelmet és egy vereséget hozott a Dág KSE számára. Molnár János, a csapat vezetőedzője az alábbiak szerint értékelte a nap eseményeit:
“Sajnos betegség és sérülések miatt több játékosomat kellett nélkülöznöm. Négy feladómból csak egy volt harcra fogható, így az egyik liberómnak kellett beugrania erre a posztra, valamint 2 szélsőütőm is pihenni kényszerült. Az idei évből két hét telt el, mely idő alatt a felkeszülésünk se úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ennek oka egyrészt a már említett sérülések/betegségek, másrészt az időjárási körülmények, melyek az edzésre kijutást megnehezítették, vagyis inkább megakadályozták a csapat egy részének. Így gondoltam, hogy nehéz napunk lesz, de bizakodó voltam. Az öltözőben annyit kértem a játékosaimtól, hogy végig lelkesen játszanak, próbáljanak meg jól nyitni, a támadásokban legyenek fegyelmezettek, valamint lehetőleg kevés ász/ászértékű nyitást kapjunk. Az első meccsünket a Veszprém csapatával kezdtük. Szépen röplabdáztunk, még 19 pontig irányítottuk is a mérkőzést, ott viszont beragadtunk egy állásba. Ennek következtében teljesen szétestünk fejben, aminek aztán vereség lett a vége. Az ezt követő két etapban pedig egyszerűen nem tudom mi történt a csajokkal, de minden játékelemben kritikán alul kezdtek el teljesíteni, ami aztán hozta magával, hogy fokozatosan kedvtelenedtek el, hitetlenné váltak. Így 3:0 arányban kikaptunk a veszprémi csajoktól. A második megmérettetésünk a hazai Zalaegerszeg ellen következett. Az első szettet magabiztos irányítottuk és simán nyertük, majd a másodikat pedig nagy különbséggel mi vesztettük el. Nem tudom megint mi történt a csajokkal, de mindenki árnyéka lett önmagának és a lelkesedése is elfogyott. A harmadik felvonásban újra összekaptuk magunkat és kijött a tudásbeli különbség. Ezt követően azt gondoltam a negyedik etapban már nem lehet gond, aztán mégis. A zalaegerszegi lányok már az elején elhúztak és folyamatosan tartották az előnyüket. 19:13 volt nekik, amikor elkezdtünk észbe kapni és végre röplabdázni. Szépen faragtunk le a hátrányból, aztán a vége drámaira sikeredett. Szerencsére mi jöttünk ki győztesen a fej-fej melleti küzdelemből. Összességében elmondhatom, hogy valamelyest várható volt, hogy nem ezen a hétvégén fogjuk nyújtani a szezon legjobb teljesítményét, de azért ennél jóval szebb és lelkesebb játékot vártam a lányaimtól. Persze, nyertük egy meccset, annak örülök is, de a jövőre nézve az a nem mindegy, hogy hogyan. Azt érzem a lányaimon, hogy nagyon nehezen indulnak neki az évnek, sokan a lekesedésüket is “titkolják”, szóval valami nem kerek a csapat körül. A héten leülünk és remélem meg tudjuk beszélni, hogy mi lehet a probléma! Ezen kìvül remélhetőleg a betegjeink is hamarosan meggyógyulnak, a sérültjeink felépülnek, az időjárás engedi az edzésre járást a csajoknak és így végre teljes értékű edzésekkel újra formába tudunk lendülni az előttünk álló meccseinkre.”
Hajrá lányok, HAJRÁ DÁG!