A Szalayné Sebők Éva U18 Országos Bajnokság II. osztály alapszakaszának második tornája vasárnap Veszprémben került megrendezésre. A Dág KSE ezúttal sajnos alul maradt ellenfeleivel szemben, ám ettől függetlenül Molnár János, a lányok vezetőedzője pozitívan értékelte a nap eseményeit:
Első meccsünket a Budaörsi Diáksport Egyesülttel játszottuk.
Próbáltuk tartani magunkat a magas, dinamikus és jó erőt képviselő ellenfelünkkel szemben. Nagyon jól nyitottak, amit, ha sikerült is szépen fogadni, akkor a támadással gyűlt meg a bajunk. Sokszor voltak nagyon szép megoldásaink, de ez most kevésnek bizonyult.
A második felvonásban aztán kezdésként egy jó nyitássorozatunknak köszönhetően elhúztunk 9:1-re és szárnyra kaptunk. Gyönyörű támsadásaink voltak, mezőnyben is szépeket hoztunk és végig uraltuk a játékot, ezzel sikerül kiegyenlítenünk. Azt hittem ez lélektani előnyt ad majd nekünk, de sajnos nem. Elfáradtunk és bizony a budaörsi lányok megint csak jól szerváltak, keményen támadtak, így mindössze 9 pontig jutottunk.
A negyedik etapban jól kezdtünk kb. 10 pontig partiban voltunk, de aztán szétestünk fejben és fizikálisan is. Kezdett kicsúszni a szett, valamint a mérkőzés is a kezünkből, így sajnos 3:1-re kikaptunk.
Második megmérettetésünk a házigazda Veszprém Kék csapatával következett.
Annak ellenére, hogy ellenfelünk jóval többet edz, mint mi, ezáltal biztosabb alapjátékuk is van, sikerült felvenni velük is a kesztyűt.
Sokszor szemet gyönyörködtetően röplabdáztunk, olyan mezőnyjátékot és olyan támadásokat csináltunk, hogy öröm volt nézni.
Aztán meg bánatunkra rövidzárlat és jöttek az óriási hibák, kapkodások, érthetetlen rossz megoldások. Persze ez azért valamennyire értető is, hiszen a kevesebb edzés kisebb fizikális állóképességet és rövidebb idejű koncentrációt is hoz, valamint bizonytalanabb alapjátékot. Hát ezzel voltak ma jobbak a veszprémi lányok,
így sajnos 3:0-ra elvesztettük a találkozót.
Összességében abszolút elégedett vagyok a lányaim teljesítményével és csöppet se érzek csalódottságot a látottak miatt.
Végre eljutottunk oda, hogy küzdünk a végsőkig és nem fejben döntjük el a mérkőzéseket. Próbáljuk hozni kisebb-nagyobb hibákkal az edzéseken begyakorolt dolgokat. Ma ennyire volt ez elég, de ismétlem, szégyenkezni abszolút nincs okunk. Reálisan nézve, nekünk nem ezt a két meccset kellett hoznunk az alapszakaszban, a tisztes helytállás volt a cél ma, és ez maximálisan megvolt.
Mindig ezt mondom, hogy ki lehet kapni (még, ha nem is szeretünk veszteni, én meg pláne), de csak úgy, hogy mindent megtettünk, annak érdekében, hogy ne így legyen. Mert úgy emelt fővel jöhetünk le a pályáról. Jelentem, ez ma pipa!
Szép volt lányok, HAJRÁ DÁG!