A Szalayné Sebők Éva U17 Országos Bajnokság II. osztály középszakaszának hetedik tornája vasárnap Pécsen került megrendezésre. Sajnos ez a forduló nem úgy sikerült a Dág KSE számára, ahogy azt az edzéseken eltervezték, végül két vereséggel tértek haza nap végén. Molnár János, a lányok vezetőedzője az alábbiakat nyilatkozta a mérkőzéseket követően:
“Sajnos egy hónappal ezelőtt játszottunk utoljára bajnokit, így a meccsrutinból kissé kiestünk. A felkészülésünk sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
Ráadásul korán kellett kelnünk és hosszú utat tettünk meg, viszont így reménykedtem, hogy a csajok már ki vannak éhezve egy jó kis játékra és ez, valamint a lelkesedésük minden nehezítő körülményt kompenzál majd.
Sajnos nem az utóbbi volt a forgatókönyv, bánatomra már a bemelegítésnél látszott rajtuk az enerváltság. Lassú reakcióidővel, pontatlanul, rengeteg hibával, lelkesedés nélkül játszottak. Ennek ellenére 10:8-ra még vezettünk is, de ahelyett, hogy belehúztunk volna, ugyanazon az alapteljesítményen andalogtunk a pályán.
Az volt az érzésem, mintha egy baráti röpipartyra jöttünk volna le, nem egy tétmeccsre. A pécsi lányok természetesen ezt ki is használták és megfordult az állást, sőt be is húzták az első szettet.
A második etapban kicsit jobban kezdtünk, 17 pontig fej-fej mellett haladtunk, ott aztán egy rövidzárlat miatt négy pont hátrányba kerültünk. Szerencsére sikerült összeszedni magunt és megfordítani, sőt megnyerni a felvonást. A harmadik játékrészben 12:6-ra vezettünk, de ez sem motiválta a csajokat, úgy tűnt, mintha mindegy is lenne az eredmény. Így aztán a pécsi alakulat ismét belelkesedett és 25:23-ra behúzta a második szettgyőzelmét.
A negyedik etapban pedig már tényleg látszott a lányaimon, hogy feladták a mérkőzést, ennek egy mindössze 10 pontos vereség lett az végeredménye.
Az öltözőben fejmosást követően kezdődött a nap második megmérettetése a tabella első helyezett Szombathely csapatával.
Sajnos itt sem tudtunk újat előhúzni a tarsolyunkból és a lelkesedésünket is a véka alá rejtettük. Így egy sima, mondhatni hozzánk nem méltó módú vereséggel távozhattunk a pályáról.
Nagyon csalódott vagyok, mert attól, hogy tisztában voltunk a mai erőviszonyokkal, mi ennél sokkal jobban tudunk röplabdázni, mint amit mutattunk.
És az, amit tanítok a lányaimnak, hogy nem feladni, küzdeni a végsőkig, az úgy ma messzemenőkig elmaradt. Ki lehet kapni egy mérkőzésen, de nem így…
Sajnálom, mert úgy érzem szettgyőzelmek maradtak el ma, amit egyértelműen magunknak köszönhetünk.
Remélem az előttünk álló két hétben mindenki ott lesz edzésen és összekapjuk magunkat az utolsó bajnoki, hazai fordulóra.”