A Szalayné Sebők Éva U17 Országos Bajnokság II. osztály középszakaszának második tornája vasárnap hazai pályán került megrendezésre, ahol a tabella első SZOSI A, valamint a PTE-PEAC A csapatait láttuk vendégül. Molnár János vezetőedző az alábbi gondolatokkal zárta a napot:
“Sajnos sérülés és egyéb okból több játékosomat nélkülöznöm kellett, továbbá többen betegségből visszatérve 1-2 edzéssel szállhattak ma csatába. Megbeszéltük a csajokkal, hogy mindent félretéve a legnagyobb lelkesedéssel fogják lehozni a két mérkőzést és meglátjuk, hogy mire lesz elég. Első meccsünket a Szombathely csapatával kezdtük. Mind a három szett elején, úgy 10 pontig mindig tartottuk a lépést az ellenfelünkkel, aztán sajnos szépen lassan elfogytunk és húztak el előlünk a szombathelyi lányok. Rengeteg taktikai hibával játszottunk, ami megnehezítette a játékunkat. Ha eljutottunk a támadásig, akkor pedig a befejezéssel akadtak problémáink, nem tudtuk beütni a labdákat, az ejtéseink pedig érthetetlenül nem üres helyre, hanem az ellenfelünk kezében landoltak. Így sajnos 3:0 arányban a szombathelyi csajok örülhettek a győzelemnek. Második megmérettetésünk a Pécs csapatával következett. Szépen, lelkesen játszottuk vezettünk is végig az első szettben, aztán valami történt a csajokkal. 11 pontos előnyünk volt, amikor is beragadtunk egy állásba és folyamatosan csökkent a különbség a két csapat között. 22:17 volt ide, amikor időt kértem és meg kellett kérdeznem a lányaimtól, hogy látják-e, hogy mi vezetünk?! Annyira kedvtelenek, motiválatlanok voltak, mintha mi állnánk vesztésre. Nem is értem, hogy mi játszódott le a fejükben. És jól éreztem és féltem, mert végül a pécsi lányok ledolgozták a hátrányukat és 27:25-re megnyerték a szettet. Sajnos a második etapban sem tudtuk erőt venni magunkon, ismét kikaptunk. A harmadik felvonásban talán az ellenfelünk azt gondolta, hogy most már meg lesz a győzelem, így kissé lazábban vették a mérkőzést. Ezt kihasználva jelentős előnyt szereztünk, amit aztán szerencsére most nem sikerült a pécsi csajoknak ledolgozniuk. Azt gondoltam, most végre felébred a csapatom, de sajnos nem. Mint aki jól végezte dolgát az egy szett megnyerésével, szárnyaszegetten, motiválatlanul a leggyengébb játékrészt mutatták a pályán Sajnos, így 3:1 arányban vereséggel zártuk a találkozót. Összességében elmondhatom, hogy az öltözőben kért lelkesedés, ott is maradt ma. Pedig nagy bánatomra, ma azzal meccset lehetett volna nyerni a másodosztályban. De, ha ez nem motiválta a csapatot, akkor ezek után nem tudom, mi fogja őket! Dolgozunk tovább, két hét múlva Győrben folytatjuk.”