A dr. Kotsis Attiláné U15 Országos Leány Bajnokság III. osztályának Országos Döntője vasárnap Fóton került megrendezésre. Molnár János vezetőedző az alábbi szavakkal zárja a szezont:
“Közel egy hónapja vártuk már izgatottan a mai napot. A Székesfehérvár és a Dunaújváros csapatával mérkőzhettünk meg a bajnoki címért. A tavalyi szezonban találkoztunk utoljára a két ellenfelünkkel, így idén nem ismertük, hogy milyen erőt képviselnek. Arra viszont számítottunk, hogy mindenki teperni fog a győzelemért, nem lesz könnyű napunk. Már csak sajnos a lebonyolítási körülmények miatt sem, mivel a teremben két pályát állítottak fel keresztbe, így az egyiken a mi döntőnk, a másikon a másodosztályé zajlott. Nem volt teljes térelválasztó, hátrafelé a kifutó kb. két méter volt csak, óriási hangzavar, amiben nem lehetett rendesen hallani a bírói sípot stb…A Székesfehérvárral indítottuk a napot. Másfél szettig hoztuk a saját játékunkat, addig ment is a szekér, szépen, fegyelmezetten, lelkesen játszottunk. Aztán a 2. szettben az ellenfelünk taktikát váltott, egyre többet ejtettek és üres területekre helyezték a labdákat, mi viszont erre nem igazán tudtunk reagálni. Mintha földbe gyökerezett volna a lábunk mezőnyben, estek le a labdák a mi térfelünkön, vagy ha megfogtuk is, de erőteljes támadást nem tudtunk indítani belőle. Így a kb. 8 pontos előnyünkből folyamatosan faragtak a fehérvári lányok, majd a végén még a játszmát is sikerült bezsebelniük. Ott valami megtört a csapatban, görcsösen kezdtünk el küzdeni, sok hibával játszottunk, nem tudtunk rendes kidolgozott támadásokat indítani és sajnos a nyitásfogadásunk is teljesen szétesett. Sajnos 3 szett alatt sem sikerült a találkozó elején mutatott formánkba visszalendülni, így sajnos 3:1-es vereséggel zártuk a mérkőzést. Ezután következett a Dunaújváros elleni megmérettetés. Ott kb. nyolc szívinfarktuson és idegösszeroppanáson estem át. Az egész meccs olyan volt, mintha hullámvasúton ültem volna. Egyszer fent voltak a lányaim és nagyon szépen játszottak, aztán meg lent és óriási hibákat követtek el. A 3. szett óriási fölénnyel való győzelme után ahelyett, hogy simán nyernénk a találkozót, produkáltunk egy görcsösen megnyert 4. játszmát, ahol kb. megint 8-10 pontos előnyt hagytunk úszni és engedtük az ellenfelünket a nyakunkba. Szerencsére viszont most a szett végjátékában nem ismétlődött meg a reggeli fehérvári meccs, helyén volt a szívünk és lezártuk 3:1-re a találkozót. Ezt követően még volt némi kis izgalom, hogy hátha körbeverés lesz és aztán jöhet a matek, de nem. A MÁV Előre végül 3:1-re nyerte a találkozót a DSE ellen, így övék lett a bajnoki cím. Mi pedig, így elmondhatjuk, hogy III.osztályban (96 csapatból) az ORSZÁG 2. LEGJOBB CSAPATA vagyunk!!!
És akik ezt az egész éves hozzáállásukkal/teljesítményükkel kiérdemelték:
Buzer Tamara, Büki Zsófia, Fogarasi Tünde, Góra Violett, Házi Klaudia, Kovács Eszter, Kozák Annabell, Megyei Sára, Pudleiner Anita, Szabó Lia Zóra, Sztanyó Bernadett, Tihanyi Liliána Éva, Tóth Léna Maja
Nagyon örülök és büszke vagyok a lányaimra. Az év elején kitűzött célunkat/álmunkat túlteljesítve (első hatban végezni), nagyon szép bajnoki szezont zártunk és koronáztuk meg ezzel a második helyezéssel! Köszönöm a csapat egész éves munkáját, remélem az idei év kiváló eredménye jó kiindulási alapot ad a csajoknak a következő szezonra. Továbbá köszönöm a szurkolóinknak is, hogy a mai napon (is) elkísértek minket és óriási hangulattal segítették/buzdították a csapatot!”
Szép volt lányok, BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK!!!