Molnár János, a Dág KSE U15 – és U17 lánycsapataink vezetőedzője az alábbiak szerint értékelte az elmúlt szezont:
- júniusában keresett meg Kiss Kálmán szakosztályvezető, hogy mit szólnék hozzá, ha a következő szezontól a lány U15 és U17 korosztály vezetőedzői teendőivel bízna meg.
Tisztában voltam a korosztály életkori sajátosságával, hiszen éveken át más egyesületnél is
hasonló korú lányokat edzettem és versenyeztettem. Tapasztalatból tudtam már, hogy nem
lesz könnyű dolgom, tehát a kihívás nem ebben volt. Inkább abban, hogy heti kétszer két órás
edzésből kell építkezni és megpróbálni kihozni a maximumot a csajokból, hogy lépést tudjunk
tartani az ellenfeleinkkel.
Pár nap gondolkodási idő után, úgy döntöttem, elvállalom a felajánlást. Izgatottan vártam a
szeptemberi első edzést, ahol – kolléganőmmel (U13 korosztály vezetőedzőjével) – Petkó
Krisztinával kezdtük el a közös munkát az U13-as és U15-ös lányokkal közös edzések
keretében. Megvallom őszintén a szóban forgó lányokat korábban sosem láttam sem edzés,
sem mérkőzés keretében, sokukat még látásból sem ismertem.
A létszámot tekintve ez több, mint 40 gyereket jelentett. Persze nagy bánatunkra nem
mindenki járt következetesen a heti két edzésre, de az átlaglétszám mindig harminc körül
alakult.
A terem befogadóképessége és az egy háló felállításának lehetősége, valamint a gyerekek
közötti óriási képességbeli különbségek kezdetben nagyon megnehezítették a dolgunkat. Így
nem is bántam, hogy a bajnokság viszonylag elég későn, október közepén kezdődött el, mivel
a látottak alapján még fejben is elég volt összetennem azt a bizonyos „honnan indulok, hová
szeretnék eljutni dolgot.”
A célt végül úgy fogalmaztam meg magamban, hogy a játékosaim 4-2 felállásban (mivel
kevés az edzésszámunk, a játékosok egyéni képességei is eléggé különbözőek, így ezt
találtam én is a legmegfelelőbb játékstílusként a csapatomnak), sarkos védekezési rendszerben
a szezon végére egy egyszerű, de stabil alapjátékot tudjanak játszani. Mindenki tudja, mikor
mi az ő dolga, felelőssége a pályán.
A cél eléréséhez az első lépcsőben az edzéseken arra törekedünk, hogy az említett
képességbeli különbségeket a lehető legkisebbre minimalizáljuk, ezért az alapoktól kezdtük
újra a röplabda tanítását. Úgy gondoltuk, aki most vagy nem régóta kezdte a sportágat
tanulni, annak ezek új dolgok lesznek, akik meg már valamelyest „rutinosabbak”, azoknál
pedig megpróbáljuk csiszolni a már elsajátított technikai részeket. Meg aztán az ismétlés a
tudás anyja…
Ezt követően elkezdtük a csoportokban történő munkát, ahol már ki-ki a tudásának
megfelelően kapta a feladatokat az edzéseken, de még mindig alapgyakorlatok tömkelegével
tarkítva.
Közben folyamatosan kezdtük kiválasztani a posztokra a játékosokat és annak megfelelően
edzeni őket, továbbá megoldottuk az „egy háló” problémát is. A terem oldalfalába fúratott
kampókra kötelet feszítettünk ki a terem hosszúságában, melyre könnyített hálókat
akasztgattunk. Ennek köszönhetően még jobban megnőtt a lehetőség a gyerekek részére, hogy
a hálón keresztül is többet tudjanak gyakorolni, maximalizálni ezzel az egy edzésen belüli
érintésszámot, valamint meccsszituációt, ami magabiztosabbá és felkészültebbé teszi őket.
Sőt, ez a megoldás abban is segített, hogy egy kis időt nyerve az edzések technikai részéből
(ez kb. az alapszakasz vége, középszakasz eleje, vagyis 2023. december – 2024. január eleje)
erősítő jellegű gyakorlatokat is bele tudtunk építeni az edzésekbe a jobb állóképesség
növelése érdekében.
És hát lássuk, hogyan is tudtuk alkalmazni az edzéseken tanultakat, mire is volt ez elég a
bajnokság eredményének tükrében:
A dr. Kotsis Attiláné U15 Országos Leány Bajnokság III. osztály Nyugat-A csoportjában
szerepeltünk, ahol az alapszakaszban sajnos a 8 meccsből mindössze 1 meccset tudtunk
megnyerni a Veszprém csapata ellen és háromszor tudtunk szettet rabolni (Székesfehérvár,
Kalocsa, Bonyhád).
Igazából, ha a számszaki eredménytől eltekintünk és csak szakmai szemmel nézünk vissza
erre az időszakra, akkor azt mondhatom, hogy a mutatott játékkép alapján a vereségek
ellenére, azért látni lehetett, hogy folyamatosan lépésről-lépésre haladtunk előre. Sokszor
megvillantak az edzésen gyakorolt dolgok, többször szép megoldásokat láthattunk a
lányoktól, de még nagyon sokszor idő előtt elfáradtak fejben, nem tudtak végig koncentrálni,
így az öröm sokszor váratott magára.
De hát a számokat nézik, így decemberben osztályozót kellett játszanunk a bennmaradásért, a
KISPEST SE B és a RöPilis KSE csapatával. Emlékezetes maradt számomra ez a nap, több
okból is. Először is, hogy úgy mentünk a megmérettetésre, hogy előtte héten sérült le az egyik
első számú feladóm, aztán, mert három okból is pozitív élményben volt részem.
- Két győzelemmel bebizonyítottuk, hogy nekünk ott volt a helyünk a harmadosztályban.
- Fiatalabb korosztályú csere játékosaim jól szálltak be a meccsbe és játékukkal át tudták
lendíteni a mélyponton lévő csapattársaikat. - Akkor és ott láttam először igazán a lányokon, amit már régóta szerettem volna, hogy végre
egy CSAPAT-ként küzdöttek, az a nap sikere igazi CSAPATMUNKA volt!
Ezt az összekovácsolódást a középszakaszban mutatott teljesítmény is tükrözi, ami már kicsit
szebb eredményt hozott. A 16 mérkőzésből 4 meccset nyertünk és többször olyan csapatokkal
is tudtunk jó meccseket játszani (néha még szettet is rabolni pl. Kalocsa, Dunaújváros), akik
jócskán a tabella elején álltak. Így ez a hetedik helyre volt elég.
Mindezt tényleg úgy sikerült elérni, hogy az ellenfeleink többsége heti 3-4-szer edzett egy
héten, továbbá a bajnokság ebben a szakaszában két feladóm és egy szélső ütőm bokasérülést
szenvedett, egy szélső ütőmnek az ujja tört el, egyre pedig hosszabb betegség miatt nem
számíthattam.
Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon hosszú szezonon vagyunk túl. A sok sérülés
is vélhetően annak tudható be, hogy ebből a korosztályból 7-8 lány az U17-es csapatnak is a
keretét adta, így szinte minden hétvégén utaztak és játszottak. Ráadásul több lány a
továbbtanulás miatt is jobban le volt terhelve, kevesebb idő jutott nekik a regenerálódásra.
Véleményem szerint a szezon eleji és a végén mutatott tudásunk között ég és föld lett a
különbség, rengeteget fejlődtek a csajok. Ez megerősítést nyert az ellenfeleink edzőitől kapott
visszajelzések alapján is. Egyre többször eredményesen köszöntek vissza az edzésen
gyakorolt dolgok a játékszituációkban, egyre élvezetesebb labdameneteket produkáltunk,
melyben néha szemet gyönyörködtető megoldásokat láttam a játékosaimtól. Úgy érzem, ha
nem is tökéletesen, de a kitűzött célt elértük, jó alapokat tettünk le és biztos vagyok benne,
hogy ez a befektetett munka a következő szezonban még jobban meg fogja hálálni magát!
Az egyik szemem sír, mert 5 fő korosztályt vált, a másik nevet, mert végül is U17-ben együtt
maradhat a csapat, mivel az U13 játékosok közül is szinte mindenki utolsó éves volt.
Úgy gondolom a következő szezonban még szebb eredményekkel fogják gazdagítani
egyesületünk hírnevét!
Büszke vagyok a lányaimra és köszönöm nekik a szezonban nyújtott teljesítményüket,
munkájukat!
A bajnokságban szerepelt játékosok névsora:
Alszegi Boróka Imola, Sztanyó Bernadett, Tóth Bonita Zora, Tóth Léna Maja, Házi Klaudia,
Tolnai Emma, Bokros Orsolya, Csonka Andrea, Balogh Emma, Heincz Hanna Boglárka,
Buzer Tamara, Megyei Sára, Felföldi Lotti, Pudleiner Anita, Kozák Annabell, Juhász Enikő
Továbbá köszönöm a fent fel nem sorolt lányok munkáját is, akik az edzésmunkájuk miatt
szintén megérdemlik a dicséretet! Szerencsére nagyon sokan vannak, sajnos nekik még nem
tudtam játéklehetőséget biztosítani, remélem ez a jövőben már nem így lesz.
Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék köszönetet mondani a szülőknek, nagyszülőknek,
barátoknak, barátnőknek, szurkolóknak, szimpatizánsoknak, akik az év során bármilyen
formában is segítették, támogatták a munkánkat!
Hát és akkor jöjjön az U17-es korosztály!
Edzéseiket az U20-as korosztállyal együtt tartottam. Velük kapcsolatban is izgatottan vártam
a szeptemberi közös munkát, amit bevallok, nagyobb kihívásnak tekintettem, mint az U15-öst.
Nem csak azért, mert szintén a heti két edzés révén kellett kihozni a lehető legtöbbet a
csapatból, hanem mert létszámügyileg kevesen voltak saját korosztályukban, így csupán a
mérkőzéseken találkoztak az U15-ből feljátszó csapattársaikkal.
Ami pedig a legfontosabb, hogy a feladók is fiatalabbak voltak, így edzéseken az ütők
egyetlen U20-as korosztályú lánynál tudtak gyakorolni. Ezzel viszont el is dőlt a szezonbeli
célom velük kapcsolatban is, ami a tudásszintjükhöz igazodva a 4-2 felállásban, sarkos
védekezési rendszer, egyszerű, de stabil alapjáték megalapozása.
Összességében a maximális létszám 25 fő volt, de sajnos itt a többség még annyira sem járt
következetesen a heti két edzésre, mint U15-ben, de az átlaglétszám 10-12 fő körül alakult.
Ami viszont elkeserítő volt számomra, hogy sokan a sulira és egyéb elfoglaltságra hivatkozva
nem akart versenyszerűen röplabdázni!
Így viszonylag gyorsan kialakult az a ”mag”, akik szinte minden edzésen ott voltak és lehetett
velük szépen haladni, fejlődni. A képességbeli különbségek kiküszöbölése érdekében itt is
átvettük az alapokat, persze náluk inkább a már berögzült mozgásokon kellett csiszolni,
tökéletesíteni (hozzáteszem ez a legnehezebb dolog).
Az edzéseken tanultakat a lányokkal a Szalayné Sebők Éva U17 Országos Bajnokság III.
osztály NYUGAT A
csoportjában indulva kamatoztattuk, ahol az alapszakaszban sajnos a 8
meccsből mindössze 2 meccset tudtunk megnyerni a Veszprém és a Zalaegerszeg csapata
ellen és kétszer tudtunk szettet rabolni (EMERICUS U17 B, UNI GYŐR SZESE – A).
A vereségek ellenére mindig is bizakodó voltam, mert láttam az edzéseken, hogy mit tudnak a
lányok. Sajnos sokszor a valódi tudásukat nem tudták még kihozni magukból. Időnként, ha
szép játékot mutattak, az első apró megtorpanás után fejben feladták a mérkőzést és onnantól
esélyünk se volt a győzelemre.
Tényleg sokszor az volt az érzésem, hogy ők már az öltözőben eldöntötték a mérkőzés
kimenetelét, ezzel megpecsételték a saját sorsunkat.
A két győzelemmel szerzett 6 pontunkkal sajnos decemberben a bennmaradásért osztályozót
kellett játszanunk a RöPilis KSE és az MTE 1904 csapatával. Az akadályt átugrottuk és a két
győzelemmel bebizonyítottuk, hogy nekünk a harmadosztályban a helyünk.
Ahogy említettem a külön edzések miatt nehezebb volt a csajok összeszokása a pályán, de az
idő előrehaladtával a hétvégi meccsek számának növekedésével ez is megoldódni látszott. Ezt
a középszakaszban mutatott teljesítmény is tükrözi. Már az első tornán januárban a tabellán
előrébb álló Ajka ellen is megmutatkozott.
Mind a három szett a kezünkben volt, de sajnos a végén két pont különbséggel mindig az
ellenfelünk nyert. Ez a meccs két szempontból is emlékezetes marad számomra. Először is,
mert a mérkőzés végén többen is sírtak a csajok közül és még én is elérzékenyültem, amikor a
a vereség ellenére megdicsértem őket a szép játékukért és a küzdeni akarásukért. A másik ok,
hogy itt éreztem először, hogy megértették miről is beszéltem hónapokon át. Történetesen
arról, hogy nem szabad az öltözőben eldönteni az eredményt, még ha egy csapat a papírforma
alapján esélyesebbnek is tűnik. A pályán bármi megtörténhet, ezért a győzelemért mindent
meg kell tenni (és itt ezen van a hangsúly), és vesztesként ugyan, de emelt fővel távozhatunk.
Ekkor már tudtam, hogy ebből a negatív, de az említett szempontból pozitív élményből és az
óriási együtt küzdésből fogunk tudni tovább építkezni. És kb. másfél hónapra rá
bebizonyosodott, hogy igazam van, mert gigászi küzdelemben az esélyesebbnek tűnő UNI
GYŐR SZESE – A csapatát 3:2 aranyban legyőztük. Ekkor már örömkönnyek csillogtak a
csajok arcán.
Végül a 16 mérkőzésből 6 meccset nyertünk és többször olyan csapattal is tudtunk jó meccset
játszani, néha még szettet is rabolni (pl. SMAFC-LÍCEUM Sopron), aki jóval előrébb
helyezkedett el a tabellán. Így ez a hatodik helyre volt elég.
Mindezt az említett nehézségeken túl úgy sikerült összehozni, hogy a bajnokság ezen
szakaszában a két U15-ös feladóm és 1 egy szélső ütőm bokasérülést szenvedett, két szélső
ütőmre pedig hosszabb betegsége miatt nem számíthattam.
Összességében elmondhatom, hogy itt is sikerült a kitűzött célt elérnünk rengeteget fejlődtek
a lányok, csupa pozitív visszajelzés érkezett az ellenfeleink edzőkollégái részéről is.
A befektetett munkának köszönhetően sokszor szép és élvezetes játékot tudtunk mutatni,
kiszolgálva ezzel a közönségünket és elismerést szerezve ezzel egyesületünknek is.
Büszke vagyok a lányaimra és köszönöm nekik a szezonban nyújtott teljesítményüket,
munkájukat!
A bajnokságban szerepelt játékosok névsora:
Kollár Éva, Hajnal Nadin, Molnár Katrin, Abronits Léna, Natchev Nóra, Alszegi Boróka
Imola, Sztanyó Bernadett, Tóth Bonita Zora, Tóth Léna Maja, Házi Klaudia, Tolnai Emma,
Bokros Orsolya, Csonka Andrea, Heincz Hanna Boglárka, Felföldi Lotti, Gerendás Nóra, Héri
Katalin, Varga Zita Zsófia, Havasi Hella, Major Natália Zora
Sajnos 2 fő korosztályt vált a következő szezonban, így már csak az U20-as korosztályunkat
fogják erősíteni jövőre.
Úgy gondolom, az U17-es korosztályunkkal is bizakodóak lehetünk a következő idény
tekintetében, biztos vagyok benne, hogy még szebb eredménnyel fogják gazdagítani
egyesületünk hírnevét!
Továbbá köszönöm a fent fel nem sorolt lányok munkáját is, akik az edzésmunkájuk miatt
szintén megérdemlik a dicséretet. Sajnos nekik még nem tudtam játéklehetőséget biztosítani,
remélem ez a jövőben már nem így lesz.
Végül, de nem utolsó sorban, szeretnék köszönetet mondani a szülőknek, nagyszülőknek,
barátoknak, barátnőknek, szurkolóknak, szimpatizánsoknak, akik az év során bármilyen
formában is segítették, támogatták a munkánkat!
Az Egyesület nevében szeretnénk megköszönni Molnár Jánosnak az egész szezonban nyújtott munkáját, valamint a lányoknak a remek, kitartó és sportszerű játékot!
HAJRÁ DÁG!