A Dág KSE női utánpótlás csapatai idén is szép számban vettek részt a korosztályos bajnokságban, méghozzá nem kevés sikerrel. Az U15-ös, U17-es és U20-as lánycsapatok játékában látható volt a folyamatos fejlődés, az elhivatott edzői munka és a közösség összetartó ereje is. A szezon zárultával megkerestük a három korosztállyal dolgozó két vezetőedzőt: Kárnyáczki Katát (U20 lány) és Molnár Jánost (U15, U17 lány), hogy értékeljék a mögöttünk hagyott hónapokat – szakmai, nevelési és emberi szempontból egyaránt.
Elsőként Kárnyáczki Katával beszélgettünk:
1. Hogyan értékeled az U20-as lánycsapat teljesítményét az idei szezon tükrében? Melyek voltak a legfontosabb mérföldköveitek?
–A szezon során számtalanszor bizonyították a lányok, hogy tudnak csapatként küzdeni. Voltak hullámvölgyeink, de többségében elmondható, hogy jó és kiegyensúlyozott volt a teljesítményünk. Ez előző szezonban még jellemző volt, hogy a pályán elhagytuk a lelkesedésünket, motivációnkat, szerencsére ebben a szezonban sokkal magabiztosabb volt a játékunk és a hangulatot is könnyebben megteremtettük és élveztük a játékot. Az alapszakaszban tíz meccsből kilencen mi kerültünk ki győztesen, ami nagyon szép teljesítmény, majd a középszakaszt nagyon pici híján, de a tabella harmadik helyén zártuk a tizenhatból tizenkét nyert mérkőzéssel. A szezon során sok nagyon izgalmas mérkőzést játszottunk, raboltunk szetteket veretlen csapatoktól és okoztunk meglepetéseket magunknak és az ellenfeleknek is. A Zalaegerszeg és a Veszprém csapatai ellen szinte mindig nagyon bravúros meccseket játszottunk, én ezeket emelném ki a leginkább.
2. Az U20-as korosztály különösen érzékeny időszak a felnőtté válás szempontjából is. Hogyan tudtad támogatni a lányokat nemcsak sportolóként, hanem emberként is?
–A lányok az évek során egy nagyon összetartó és befogadó közösséggé váltak, igyekeztünk sok csapatépítő programot csinálni, akár egy közös vacsora vagy szülinapozás keretein belül. Fontosnak tartom a jó kapcsolatokat csapaton belül, a játékosok között és az edzővel is, így amikor csak tehettük és volt időnk nagyon sokat beszélgettünk, tanulásról, egyetemről, röplabdáról és mindenről, amiről csak szerettek volna. A csapatból több lányt is érintett idén az érettségi és az ezzel járó felkészülés és tanulás, igyekeztem nekik ezért edzésen megteremteni azt a környezetet, ami kicsit kiszakítja őket a felnőtté válás első „akadálya” előtt a mindennapokból. A lányok egyébként nagyon ügyesen megugrották ezt a feladatot is, hiszen nagyon szép érettségiket írtak, büszke vagyok rájuk és innen is további sok sikert kívánok nekik!
3. Mi volt az a legnagyobb szakmai előrelépés, amit a csapat vagy az egyes játékosok elértek az év során?
–A lányok idén már harmadosztályban bizonyíthattak, ahol minden akadályt szépen megugrottak, folyamatosan fejlődni szerettek volna. A legnagyobb sikerünknek azt könyvelem el, hogy erre a szezonra teljesen csapattá értünk. Bárki érkezett hozzánk új emberként, mindig nagyon jó szívvel és barátságosan fogadták. Az edzések és mérkőzések légköre is mindig vidáman és jókedvűen telt. Ami pedig a legfontosabb volt számomra, hogy a szezon végére megtanultunk egymásért küzdeni és felállni a mély gödrökből, együtt egy igazi csapatként.
4. Milyen célokat fogalmaztatok meg a következő szezonra? Van olyan terület, amin különösen szeretnél javítani?
–A következő szezonban már nem velem fognak dolgozni a lányok, ugyanis is én kisebb korosztályokkal fogok dolgozni, de kívánok nekik nagyon sok sikert a sportban és az élet minden területen! Egy élmény volt velük dolgozni és nagyon jó csapattá értek, aminek öröm volt a tagjának lenni! Innen is köszönöm a szülők és szurkolók folyamatos támogatását és segítségét!
5. Ha egy dolgot ki kellene emelned az egész szezonból, amit igazán emlékezetesnek tartasz – mi lenne az?
–Nincs kifejezetten egy ilyen pillanat, de az összes olyan meccsünk, amiért nagyon meg kellett küzdenünk emlékezetes volt. Például amikor Veszprémbe utaztunk és az MTK csapata ellen 3:2-re, a Veszprém csapata ellen pedig 3:1-re nyertünk. A bajnokság ezen pontján még mindkét csapat előttünk szerepelt a tabellán, és mindenkinek meg tudtuk mutatni, hogy mire vagyunk képesek ha akarjuk.
Ezek után Molnár Jánost is megkértük, hogy értékelje az elmúlt szezont:
1. Két különböző korosztállyal is dolgozol egyszerre. Milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent ez számodra edzőként?
– A legnagyobb kihívás, hogy heti kétszer két órás edzésből kell építkezni és megpróbálni kihozni a maximumot a csajokból, hogy lépést tudjunk tartani az ellenfeleinkkel. Plusz folyamatosan képezni, fejleszteni őket mind fizikálisan, mind technikailag, felkészítve őket a felsőbb korosztálybéli szereplésükre. Továbbá kihívás, hogy az U15 korosztályból több játékos is szerepel U17-ben, viszont edzéseken nem találkoznak egymással. Így a csapatszellem kialakítása sem könnyű. A korosztályok közti átjárás egyben lehetőség is arra, hogy jobban megismerhetem a lányaimat. Tudom, hogy ki mit tud, milyen személyiség, mire képes adott szituációkban, ami sokszor nagy segítség téthelyzetekben a taktika kialakításakor.
2. Melyek voltak az U15-ös és az U17-es csapat legnagyobb sportbéli előrelépései a szezon során?
– A legnagyobb előrelépést mind a két korosztályban abban láttam, hogy amikor a papírforma alapján egy erősebb csapattal kerültünk össze, a csajok nem az öltözőben döntötték el fejben a végeredményt, mint korábban, hanem megtanultak küzdeni! Volt olyan vereség, amely nagyobb büszkeséggel töltött el, mint egy sima győzelem, mert a pályán mutatott szenvedély, küzdeni akarás és hit fantasztikus volt. De úgy érzem szintén sokat léptünk előre az egyéni- és csapatvédekezésben, valamint a biztonsági játékról sikerült támadó jellegűre átállnunk. A csajok technikai és taktikai tárháza is bővült, illetve némi fizikális fejlődés is elindult náluk.
3. Hogyan tudtad biztosítani, hogy a fiatalabb korosztályok játékosai stabil alapokat kapjanak a későbbi fejlődéshez?
– Az edzéseken a feladatokat próbáltam úgy összeállítani, hogy a lányok minél több érintésszámmal tudjanak dolgozni, miközben folyamatosan javítottam a felmerülő hibákat. Valamint rengeteg meccsszituációt gyakoroltunk, ami magabiztosabbá és felkészültebbé tette őket. Továbbá említettem, hogy a fiatalabb játékosoknak a felsőbb korosztályban is biztosítottam játéklehetőseget, amelynek kétségtelen előnye a nagyobb tapasztalatszerzés, a mentális, szemelyiségbeli fejlődés, már a korai életszakaszukban.
4. Hogyan alakult az edzésmunka az év során, és milyen volt a gyerekek hozzáállása a munkához?
– A szezon elején közösen kitűztük a célokat és szépen hétről-hétre meneteltünk előre. A lelkesedés ekkor még nagy volt, többé-kevésbé jártak is a lányok edzésre, szépen fejlődtek is. Aztán sajnos jöttek a betegségek, ami végigsöpört a csapaton. Nagyon sokan hetekig nem tudtak meggyógyulni, vagy félig kijöttek a betegségből, aztán visszaestek. Ez sajnos rányomta a bélyegét a röplabda terén történő fejlődésüke is. Az iskolában is sokat kellett pótolniuk, így még pluszban is ki-kimaradtak edzések. Így ezeket a kieső edzéseket, lemaradásokat már nem tudtuk bepótolni. Ennek is köszönhető, hogy U15-ben például az osztályozóra, U17-ben pedig az osztályozóra való bekerülésre elfogytunk, nem a legjobb formánkat tudtuk nyújtani. Tavaszra némileg visszaállt a rend és végül ennek is köszönhető, hogy mind a két korosztályban szép eredménnyel zártuk a szezont.
5. Sikerült olyan közösséget építeni, amely nemcsak a pályán, hanem azon kívül is megtartó erő?
– Igen, úgy érzem sikerült. A szakmai munka mellett erre is próbálok nagy hangsúlyt fektetni. Több közös csapatépítő programot is szervezünk, például karácsonyi ajándékozás, karácsonyi fotózás, farsangi edzés, meccsek utáni közös mekizés, stb… melyek révén még jobban mélyülnek az emberi kapcsolatok a csajok között.
6. Mit vársz a következő szezonban csapataidtól?
– A meccsek május végén lezárultak, de mi nem tétlenkedtünk az edzéseken. Elkezdtünk új dolgokat tanulni (pl. gyorsabb labdákból történő támadás, új taktikai elemek beépítése a játékunkba, stb.), melyeket szeretném, ha a lányok minél hamarabb elsajátítanának és tudnák alkalmazni majd a meccsek során. Így remélhetőleg még szebb eredményeket tudunk majd elérni a következő szezonban. Továbbá szeretném, ha az általam közvetített versenyzői mentalitás (edzéslátogatottság, alázat, kitartás, viselkedés, mind a teremben, mind a civil életben is, stb…) még jobban erősödne a lányokban.
Ezúton is szeretném megköszönni minden játékosnak az egész szezon során tanúsított hozzáállását, belefektetett munkáját, idejét, energiáját. Gratulálok nekik az elért eredményhez! Köszönöm a szülők támogatását, türelmét és bizalmát, hogy a gyerekek fejlődése és öröme elsődleges szempont maradhatott egész évben. Külön köszönetet mondanék az egyesület vezetésének és minden háttérmunkát végző kollégának is!
Köszönjük szépen a beszélgetést Kárnyáczki Katának és Molnár Jánosnak, valamint Nekik és lányoknak az egész éves kitartó munkáját! Hasonló sikereket kívánunk a következő szezonhoz is!
HAJRÁ DÁG!!!