A Szalayné Sebők Éva U17 Országos Bajnokság II. osztály középszakaszának ötödik tornája vasárnap Sopronban került megrendezésre. A nap végén a Dág KSE egy győzelemmel lett gazdagabb. Molnár János, a lányok vezetőedzője az alábbiakat nyilatkozta a nap eseményeiről:
Az öltözőben azt beszéltük a csajokkal, hogy most már egyik csapat sem ismeretlen számunkra itt a másodosztályban. Gyakorlatilag tapasztaltuk azt, hogy, ha jól és lelkesen játszunk, akkor tudunk mi is méltó ellenfele lenni a bajnokságban szereplő bármelyik csapatnak, de akár a győzelemre is van esélyünk! Ezt tükrözi a két héttel ezelőtti torna is, amikor a tabella jelenleg második helyezett érdi lányoktól egy szoros meccsen 3:2 arányában maradtunk alul, viszont a sopron együttesét 3:0-ra sikerült legyőzni.Az első meccsünket a SZESE Győr csapatával játszottuk. Szerettünk volna visszavágni az előző találkozón elszenvedett fájó vereség miatt, viszont az akarat kevés, ahhoz tetteknek is társulnia kell.
Iszonyatosan görcsösen, feszülten játszottunk, a labdák pattogatak jobbra-balra a kezeinkről, inkább dőltünk a labdákért, ahelyett, hogy léptünk volna érte egyet. A reakcióidőnk lassú volt, a hangult a pincében, olyan, mintha az öltözőben maradt volna a csapat. Így az első szettben sima vereséget szenvedtünk. A második etap elején sem változott sokat a helyzet, ellenfelünk 17:8-ra elhúzott.
Ekkor valami elindult a lányoknál, folyamatosan kezdtünk kevesebbet hibázni az eddigiekhez képest. Viszont az előny soknak bizonyult, 21-re tudtuk kozmetikázni az eredményt. A harmadik felvonásban aztán jöttek a jó nyitásaink, amivel mindjárt meg tudtuk változtatni a játék képét, mindannyira, hogy most mi léptünk el 17:9-re. Ekkor viszont beragatunk egy állásba és a győri csajok ismét belelkesedtek, viszont szerencsére nem hagytuk, hogy megfordítsák az állást, megnyertük a szettet. A negyedik játszma szorosan indult, 12 pontig fej-fej mellett meneteltünk, ekkor mi léptünk el ismét és nem hagytuk bukni ezt a játékrérszt sem. Így következett az 5. szett, ahol hiába volt lélektanilag előnyünk 9:3-nál cseréltünk térfelet. Innen szépen ledolgoztuk a hátrányukat, volt 12:12 is az állás, de szerintem, mind fejben, mind fizikálisan elfáradtunk, így nem tudtuk feltenni a pontot az i-re, 3:2-re elvesztettük a találkozót. A második megmérettetésünk a házigazda
SMAFC-Líceum csapatával következett.
Nagy örömömre a csapat félre tudta tenni az előző kudarcot és teljesen más arcát mutatva kezdett neki a találkozónak.
Két szetten keresztül végig mi irányítottuk a játékot, jól szerváltunk, szépen és hatékonyan szerveztük a támadásainkat.
A harmadik szett elején két ütő poszton játszó cseréjátékosomnak is játéklehetőséget adtam. Jól szálltak be a meccsbe, viszont akik maradtak kezdők, valamiért ahelyett, hogy besegítenének ilyenkor az érkező csapattársaknak, inkább visszaesik a teljesítményük. Ezt a soproni lányok ki is használták és a szett közepén elhúztak. Sajnos bevallom őszintén, kicsit későn cseréltem vissza az eredeti felállásba a csapatot, így nem tudtuk megfordítani az eredményt, elment a szett.
A 4. felvonást megint a szokásos felállásban kezdtük, viszont az ellenfelünk lelkesedése a vereség ellenére töretlen maradt. Mi pedig sajnos úgy gondoltuk, hogy a puszta jelenlétünk elég a pályán, dolgozni nem kell a pontokért. Így elég nyögvenyelősen indult a szett megint, de szerencsére az etap közepén észbe kaptunk és visszatértünk a saját játékunkhoz, amivel aztán 3:1 arányában megnyertük a találkozót.Összességében megint elmondhatom, hogy felemás érzéseim vannak. Persze örülök, hogy a Győr ellen javítottunk, hiszen a múltkori 3:0 helyett most 3:2-re kaptunk csak ki! DE, ha az első kettő szettben
a lányok nem saját magukkal vívtak volna nagyobb küzdelmet és hamarabb veszik fel a küzdelmet az ellenfelünkkel, akkor most felhőtlenül örülhetnénk az eredménynek.
A Sopron ellen pedig szintén boldog vagyok a győzelemért, csak az aggodalomra ad okot a jövőre nézve, hogy két cserejátékosbeli változás a kezdő hatosban és már is szétesik a játékunk. Pedig hozhat az élet olyan helyzetet, hogy nem mindig tud mindenki ott lenni egy meccsen, vagy jöhet egy betegség, sérülés és akkor is fel kell vennünk a kesztyűt az ellenfelünkkel.
Ezen dolgoznunk kell, hogy ne történjen ilyen ebben a helyzetben.
Szép volt lányok, HAJRÁ DÁG!!!